Igyekeztem gyorsan utat találni a fák között , a lehető legkevesebb nyomot hagyni és a legkisebb zajt csapni. Valami van a fák között, valami nagy ami irtózatos erővel védelmezi a területét és képes leszakítani egy férfi kezét. Ennyit láttam. Egy leszakadt kéz , valami írtózatos bűz és egy árny , ami a fák között mozog. Halkan haladtam a fák között követve a csapást visszafelé a part közelébe. Lassan elnémult a hátam mögött az erdő. Távol kerültem attól a valamitől.
A vadászat pedig folytatódhatott, hiszen élelemre szükségünk van. Apróvadak jártak errefelé, de a nyomok rossz irányba vezettek, így nem követhettem egyiket sem, hiszen ha meghalok a többieknek se lesz mit enni és várhatnak rám.
Tovább haladtam a fák között. Eltaposott edzőcipőm nem tudom meddig fogja bírni ezt a szintű megpróbáltatást. Hiányzott a világ , amihez hozzászoktam, de már a mostaniban is képes voltam életben maradni pedig eleinte teljesen lehetetlennek tűnt.
Eszembe jutottak arcok, akiket ismertem, helyek amiket szerettem , ételek amik mindennél jobban hiányoztak. Gondolataimból egy át reccsenése zokkentett ki , ami alig néhány lépésnyire volt előttem, de a növényzet eltakarta. Nagytermetű, de nem ragadozó, azoknak erős szaguk van és a nyomait már észrevettem volna.
Kilesve a bokor mögül pedig egy vékony női alakot pillantottam meg. Halvány mosoly jelent meg az arcomon miközben kikerültem a bokrot és közelebb léptem a lányhoz.
-Szia Marion!-köszöntem neki. Gyűjtögetni jött a fák közé ha jól látom és ezek szerint már vagy túl közel járok a parthoz vagy ő merészkedett be túl mélyre a fák közé.