Külsö, belsö leírás

Nem túl szociális típus. Földműves, és egész jól vadászik, hiszen rávitte a kényszer, hogy megtanuljon, halászni pedig eddig is tudott. Kerüli az embereket, ha nem muszáj, nem beszél velük. Volt néhány kalandja, de azok mind meghaltak már, ezért meg is van bélyegezve, kevés nő fordul hozzá bizalommal. Viszont a férfiak annál inkább, mert megbízható típus, az elvállalt munkát mindig teljesíti. Időnként eltűnik a parton, hogy egyedül legyen, és azon sóvárog, hogy hogyan juthatna civilizált emberek közé, ahol nem kell minden éjjel attól tartania, hogy meghalhat valaki, vagy valami miatt.
185 cm, kissé soványabb, olyan 76 kg, a szigeten nem jut sok koszt. Haja barna, és a szemei is barnák, ajkán általában huncut mosoly villan, de ez megtévesztő lehet. Járása könnyed, kezei cserzettek, ő maga is barnás bőrű.
.

Elötörténet

Hogy is kezdjem. Egyszerű családból származom, Valenciából, a Spanyol partokról. Apám és anyám napszámosok voltak a földeken, nem mondhatnám, hogy túlzott gazdagságban nőttem fel. Főleg nem, mert 6 testvérem van, de én vagyok a legidősebb. Furcsa igaz? De ilyen is van, hidd el. Nem volt túl könnyű gyerekkorom, tizenévesen már én is a földet túrtam, vagy törtem a kukoricát, miközben iskolába is kellett mennem, sőt elvárták, hogy jól tanuljak. Mire felnőtt lettem megtanultam angolul is, bár erre a szüleim tanítottak meg, hiszen bevándorlók vagyunk. Főiskolára is jártam, amikor beütött a nyeremény, de erről majd később mesélek. A nevem nem túl spanyolos, igaz? Az öregek elég vaskalaposak voltak ahhoz, hogy a harmadik generációnak – azaz nekem és testvéreimnek - még mindig valami amerikai nevet adjanak, ne mondjuk Armandot. Ilyen a világ, ma már ezt is lehet. Egyébként elég jól kosarazom, és nyertem egy utat is. Egy jó kis repülőutat. Immár három éve, hogy itt vagyok ennek folyományaként, és továbbra sem izgat ez a sok ember. Bár vannak kedvesebbek nekem, de a legtöbbjük nem érdekel. Aki csinál valamit, az nagyobb respekttel indul, mint aki nem, és ennyi. Én vadász vagyok, valami furcsa rendszer miatt, beosztottuk magunkat. Nem mondom, elég veszélyes itt, de lassan úgy néz ki, hogy ez lesz az otthonunk, mégis jó lenne kideríteni, hogy mi az, ami kinyír mindenkit, aki egy bizonyos szinten túlmerészkedik. De ez nem az én gondom, én csak vadászok és növényt termesztek. Nem gondoltátok, hogy a szüleim elengedtek mindenféle „hasznos” mag nélkül? Most ennek köszönhetően vannak például európai gyümölcseink, habár nem túl sok. Ezt cserébe kellett volna adnom, valami Amerikai rokonnak, egy másik cuccért. Nem tudom, miért nem lehet postázni, a lényeg, hogy van mit enni az erdőn kívül is, bár én ellennék a halakkal is, ha csak az lenne. De az erdőből néha felhangzó üvöltés nem tesz jót a komfortérzetemnek…