Már egy jó ideje beálltam arra, hogy korán ébredek. Így szokásomhoz híven ma is így történt. Szépen csendben kiosontam a partra, hogy felfrissítsem magamat. Lehet, hogy másoknak megy az, hogy ébredés után pikk pakk összekapják magukat, és úgy indulnak neki az erdőnek, és a mai napi munkának.
Minden új nap valamit tartogat, és mi félünk attól. Ki jobban, más kevésbé. sosem tudhatjuk, hogy mi vár ránk, de megéri a kockázatot, mert élhetünk. Legyen ez az élet bármilyen, leginkább kávé nélküli, ami segítene felébrednem. Éjszakák jönnek, nappalok mennek. Nekünk dolgunk van, miközben meg kellett válnunk mindentől, és mindenkitől 3 évvel ez előtt. Bele se merek gondolni, hogy mi lehet Marievel azóta. Meddig kereshetett.
de már új végzetet rendelt a sors van aki hosszabbat kapott, mások rövidebbet. De én élni akarok, és élek is. Megtanultam, hogy élhetek túl, hogyan alkalmazkodhatok ehhez az új világhoz a megszokott dolgaim nélkül.

Ezért is keltem most is korán. Mosakodtam meg, majd belebújtam a megszáradt bikinimbe, a rövid farmernadrágomba, és egy ingbe, amit megkötöttem a hasamnál. Hajamat szépen összefogtam, és egy sapkát tettem a fejemre. Megtanultam már, hogy az erdőbe sapka , kendő nélkül nem megyünk, mert sosem tudni honnan pottyan égi áldás a nyakadba bogár, vagy pók formájában. Egy társam így járt , szerencsétlen. Bepánikolt, attól meg a pók is és megmarta. Csúnya véget ért szegény.

Amint készen voltam mentem is vissza a hátizsákomért. addigra már páran készen voltak. Még kis időt vártunk, meg pár vadászt és neki vágtunk az erdőnek. Jelenleg az volt a feladatunk ,hogy gyümölcsöt gyűjtsünk, amennyit csak tudunk. Az egyik idősebb hölgy szerint jó lenne, ha lennének vész tartalékaink, mert sosem tudni, hogy mikor fuccsol be az idő, és kezd esni. Akkor pedig még veszélyesebb az erdőbe menni. Ilyenkor sajnálom csak, hogy nem hallgattam meg egykori ügyfelet, aki oda volt az ilyen dolgokért, és ha rendeztem neki valami partit, akkor folyton mesélni akart, én meg mindig kibújtam ezek alól. Persze azóta már sokat tanultam.

Miután elindultunk körbe néztem, hogy kik jönnek velünk, és szerencsémre az undok őr most nem tartott velünk. Viszont annak nem örültem, amikor a vezető kettesével beosztott minket és ha kis területen is, de szét szóródtunk. A velem lévő vadászt látásból ismertem, Ryan, de eddig nem igen beszéltem vele.
- Remélem nyugodt délelőttünk lesz - mondtam neki miközben a fákat bokrokat figyeltem, hátha meglátok valami ehetőt.

Annak nem örültem, hogy a csoport külön vált, de annak igen, hogy egy bizonyos személy nincs itt. Legalább most nem piszkál, meg szurkálódik és figyelhetek a feladatomra. Ami most sokkal fontosabb, mert a jelenlegi helyről elfogytak egyelőre a gyümölcsök, mert ott most a legtöbb még növésben van, vagy éretlen. Így új helyet kell keresnünk. Persze nagyjából tudjuk, hogy mit merre keressünk, hol érdemes, de időnként hagyni kell a természetet megújulni, mert különben nem lesz utánpótlásunk.
És ha nincs után pótlás, akkor éhezni fogunk. Ha éhezünk betegek leszünk, meggyengül a csoport. És a gyengeség ezen a helyen egyelőre a halállal. Én is így jártam volna, ha Magdalena nem ver belém egy kis életet, és rángat ki a depresszióból. Igaz ő sajnos már eltávozott közülünk, de megígértette velem, hogy élni akarok, nem pedig meghalni. Hogy legyek erős mindig, minden helyzetben, és csak előre nézek, meg a szép és jó dolgokat. Ez van, hogy megy is, de még mindig akadnak olyan pillanatok, amikor nem. Ilyenkor inkább keresek magamnak egy csendes kis zugot, ahol el lehetek a hülyébbnél hülyébb gondolataimmal.
Na meg ezek a helyek arra is jók, hogy a fő bosszantómat elkerüljem. Ha Magdalena még élne, akkor már rég elintézte volna. De én tartok attól ,hogy ha bármit lépnék az ügyben , akkor csak olaj lenne a tűzre és még jobban elő venne és kitudja mit művelne. De most térjünk vissza a jelenhez, és a munkához, mert aki nem dolgozik ne is egyék mondja a mondás.

Tovább haladtam az erdőben, próbáltam tartani a szokásos vonalamat, hogy ne menjek beljebb, de nem igen találtam semmit sem. Így bolond módon pár méterrel beljebb mentem, mint a megszokott. Remélem nem lesz baj. Lehet, hogy örült vagyok, de talán lesz valami újdonság, amit eddig nem fedeztünk fel.És ,ahogy hallom ez Ryannak is feltűnik.
- tudom, de a megszokott helyeken most nincs semmi, vagy éretlen, vagy túl kicsi - fordultam felé, és kicsit megálltam.
- Vizet? - kínáltam a kulacsommal.
- Te se láttál semmit sem ? - ültem le kicsit egy kidőlt fatörzsre. Legalább kicsit pihenünk, én meg gondolkodom,hogy merre menjünk tovább. Üres kézzel nem mehetünk vissza, de beljebb se mehetünk már ennél jobban.
- Remélem nem fog esni , kibírja míg visszaérünk - néztem fel az égre, ahol viszont láttam pár madarat elrepülni, és leszállni egy közeli fára.
- Talán még is szerencsénk lesz - mutattam a fára mosolyogva. volt rajta egy fészek, legalább is innen nézve, ahol most  voltunk, és talán nem csak egy lesz. Pár tojás jól jönne, még ha nem is jutna mindenkinek, de a gyerekeknek ez mondhatni ínyenc csemege.

Ránéztem, hogy most hülyének néz, vagy azt gondolja e, hogy halálvágyam van. Egyik opció sem működik. Legalább is nekem nem. Túléltem nyamvadt 3 évet már ezen a szörnyű helyen. Csak nem gondolja komolyan, hogy ennél bentebb akarok menni. Így kapott a kijelentésére egy fajta fintort tőlem, mert megérdemelte. Hülye se vagyok, szőke sem, úgy hogy nem értem a dolgot. Vagy talán adtam okot arra, hogy így gondolja, nem hiszem.
- Én sem akarok meghalni. Nem azért éltem eddig túl. Én se akartam már bentebb menni, de erre már leszedtünk mindent, ami van az pedig éretlen és kicsi, vagy szeretnél savanyú dolgokat enni? – szerencsére már csak fejben tettem hozzá, hogy savanyú úr. De ezt is megérdemelte volna azért, mert azt gondolta, hogy engem személyesen érint az aggódása. Igazából nem is ismerem. Nem igen beszélgettünk, és ha belegondolok, akkor talán most is minta többet beszélne, mint szokott. Mert akárhányszor látom csak csendben támaszkodik valaminek, vagy ül, de leginkább áll, mint egy kőszikla. Habár…Ez a szikla a tengerparton jól mutat. Egyszer megnéztem magamnak. Nem tehetek róla, de tényleg. Jó ideje itt vagyunk, és ha mások engedtek is a vágyaiknak, szükségleteiknek én még nem. Csak a szememet legeltetem és képzeletben játszom el dolgokkal. Akkor is a parton ültem, ő pedig épp úszni ment azt hiszem a nagy fatámasztása után. Figyeltem, ahogy ledobja a trikóját, majd a vízbe gázol. Újból pedig akkor néztem meg, amikor kijött a vízből. Na az a látvány már valahogy jobban tetszett. Ahogy végig folyt a víz rajta, ahogyan kirázta a hajából a vizet, a testfelépítése. Akaratlanul is az a kép játszódott le a fejemben, hogy én ugyan úgy, mint akkor a parton heverek, ő elment úszni, de visszatérve hozzám jött, direkt összevizezett, én nevettem, ő is, majd rám feküdt, hogy még jobban összevizezzen, végül pedig megcsókolt, de ekkor jött a valóságba rántásom, és a képzeletem műve félbeszakadt, pont mikor kezdett jó lenni. És mire kellett akkor is eszmélnem? Az utálatos őrre, aki épp akkor ment el mellettem: Britt cica kiesik a szemed, de ha hiányod van segítek rajtad az egyik gyűjtés közben. Csak te meg én a sűrű erdőben – mondta, és még a csípőjével el is játszotta, mit tenne velem. Mi ez, ha nem szexuális zaklatás? Fogtam is magamat akkor és durcásan visszavonultam a szállásomra. Mint, mindig. Valaki egyszer meg is jegyezte, hogy hová menekülök? Hát el, röviden és tömören.
- Pedig a hatszögletű kerekerdő sokkal jobb- mosolyodtam el kicsit. Lehet néha nekem is csak annyit kellene mondanom, hogy Dömdödöm. Lehet kevesebb bajom lenne.
- Szívesen - én is ittam, majd elraktam a kulacsot, és újra a feladatra kezdtem koncentrálni, am most kicsit nehezebb visszatérés volt, azon okból, mert visszaemlékeztem rá, hogyan is mutat a parton Ryan.
- Sajnálom, tudom ,te csak a dolgodat végzed – sóhajtottam, valahogy azaz érzésem támadt, hogy fogjam be, dolgozzam, és menjünk vissza, mert Mr. Kőszikla csak a feladatának él, ami most abból áll, hogy rám vigyázzon.
Közben oda mentünk a fa alá, és lentről is láttam a fészket, remélem ,hogy több is van fent.
- Ezt most komolyan kérdezed? – néztem rá féloldalasan a sapkám simlije alól. Lehet, hogy 3 évvel ez előtt nemet mondtam volna neki, de most nem. Ledobtam a hátizsákomat a földre, kivettem belőle egy doboz félét, amit nem rég csináltam, pont az ilyen esetekre, és szépen az övemre fűztem.
- Hm?...Persze…. meg vagyok – mondtam neki kicsit akadozva, amíg az övemmel voltam elfoglalva, majd vettem egy nagy levegőt, vagy sóhajtottam talán, nem is tudom, mert gyorsan témát váltottam.
- Vigyázz el ne találjon egy két tojás az égből – kuncogtam, majd miután jó kapaszkodót találtam elrugaszkodtam, és megtettem az első pár lépést felfelé a fán. Nem is volt olyan nehéz, gyorsan elértem a fészket, és óvatosan kivettem a tojásokat,de egyet most is mint mindig benne hagytam.
- látok másikat is – azzal kapaszkodót váltottam, aztán a lábamat is átraktam, majd a másikat is emeltem. Szerencsére ott is volt pár tojás, viszont sajnálatomra többet nem láttam már. Így visszafelé akartam indulni, de mikor a lábamat emeltem volna az nem mozdult.
- Hogy a francba – mérgelődtem, és rángatni kezdtem a lábamat, hogy kiszabaduljon, de nem engedett.

Most azt gondolta, hogy én őt nem veszem figyelembe? Vagy mi? Férfiak, és az ő fura gondolkodásuk. Nagyobb az életösztönöm, mint bármi mást, és ha van valaki velem, akkor az illető is beletartozik. Igaz nem tudom mit tennék akkor, ha igazi baj lenne. Még sosem volt rá példa, de remélem nem ledermedés és a sötét halál vár rám, hanem az észbe kapás , menekülés, mentés és minden egyéb, amikor ilyenkor helyes. Sokan persze azt mondanák, hogy a futás hasznos dolog, de talán itt a szigeten ez nem mindig hasznos dolog.
- Tényleg nem akartam – fújtam egy nagyot.
- Nincs halálvágyam, vagy ilyesmi, és téged sem akarlak felesleges bajba keverni – kicsit lemondóan, vagy talán csalódottan hangozhatott, mert valahogy így éreztem. Nem gondoltam volna, hogy kinézi belőlem azt, hogy direkt keresem a bajt. Ha így lenne, akkor már rég alulról szagolnám az ibolyát.
Szerencsére sikerül a feladatomra koncentrálni miután elhajóztam Ryan szigetre, ahol róla álmodoztam nem is olyan rég. Sőt szerencsémre fel is fedeztem valamit, persze rajta kívül, ami jól fog jönni.
- És meg is fogjuk szerezni, de nem vágj már ilyen fancsali pofát – morogtam az orrom alatt, főleg, hogy kicsit kérdezősködött, hogy mi bajom. Annak viszont örülök , hogy nem kezdett a témában erősködni, hogy mi van. Most valahogy nincs kedvem hozzá, főleg, hogy Mister Kőszikla itt morcoskodik nekem.
A tojás gyűjtés jól is ment addig a pillanatig, amíg be nem ragadt a lábam. Küzdöttem vele, de nem igazán akart szabadulni. Aztán meg Ryan megszólalt és rámeredtem.
- Mi? – nézek rá döbbenten. Ne mozduljak, maradjak? Mintha tudnék bármerre is menni. Akarni akarok, de erősen akadályozva vagyok.
- Ha nem bíznék, nem lennék itt veled – morogtam és néztem, ahogy mászik fel hozzám a fára. Csak ezt a dumát nem értem. Na meg ami ez után következett.
Teljesen felmászott hozzám, ott állt velem szemben. Én meg még mindig csak néztem rá, mert választ azt nem kaptam, csak a saját kis szövegét mondta. Most mit akar tőlem? Meg hülyült, vagy mi van már ?
Nyeltem egy nagyot, amikor közeledni kezdett felém, nem is akárhogyan. Kihívóan mosolygott, és már- már teljesen rám feküdt. Ha most kerülnék bajba tutira nem tudnék mozdulni, mert megdermedtem. Igyekeztem viszonozni a mosolyt,de éreztem, hogy zavarba is jövök a közelsége miatt. Újra bekúsztak a fejembe a tengerparti képek, amiket sikerült nem rég elűznöm. Ha akartam se tudtam volna elszakítani a tekintetemet az övétől. Amikor pedig annyira közel volt, hogy szinte egy hajszál választotta el az ajkainkat éreztem, hogy megremegek, ami abba maradt ugyan, de az ajkam továbbra is remegett és csak őt figyeltem. Valami megmozdult bennem, és azt súgta csókold meg te bolond, amikor is megdermedt az arca. A következőben már csak a kés fémes hangját hallottam, és a fényt láttam, ami megcsillant rajta. Azt hittem, hogy végem, kész ennyi volt, mert meghalok. De az én nyakam helyett valami mást talált el, ami rám is fröccsent. Akaratlanul is Ryan után kaptam, amikor megéreztem, hogy valami a nyakamba csapódik. Kezemmel a derekát öleltem át, és közelebb húztam magamat hozzá, hogy még távolabb legyek attól a valamitől, ami már nem élt.
Szólni se tudtam, és újra remegni kezdtem, Ryant pedig sikerült elengednem, és elmondhatom, hogy elég nehéz így fáról lefelé mászni, de valahogy sikerült.
- Köszönöm – nyögtem ki valahogy, de ez is akadozva sikerült. Hogy is gondolhattam másra, mint arra, hogy ki akarja használni a helyzetemet és megcsókolni, vagy megölni. Bár az első opció sokkal jobban tetszett. ÉS ha eddig nem volt a fejem megkavarodva a férfiak miatt, hát most alaposan meg van.
- Nem mondanám, hogy minden oké, de állok – vagy is már nem, mert egy kidőlt fának dőltem. Talán kicsit megszédültem, vagy nem is tudom. Vagy inkább csak most fogom fel igazán, hogy mi is történhetett volna.
- Nincs …nincs több, és ne …menj el – nem akartam, hogy bárhová is menjen most. Még akkor is, ha csak a fára mászna fel.
- Azt hiszem, jövök neked eggyel – szedtem össze kicsit magamat, és sikerült újra lábra állni is.
- Mi volt az, amúgy? Bár lehet, nem akarom tudni, elég ez belőle – meredtem magam elé, de azért egy kósza kis mosolyt sikerült kierőltetnem. Ami le is hervadt, amikor megnéztem, hogy pontosan mi is került rám. Nyálkás, büdös valami.
- Pfúúj – fintorogtam el magamat.
- Te jól vagy? – kérdeztem félve, mert hát azért nem semmi kis akciót vitt véghez, még akkor is ha csak valami ízelt lábú volt. Na meg arról nem is beszélve, hogy fent minden dolog előtt marha közel kerültünk egymáshoz. És jó tudom, hogy hülye gondolat, de na. Valami ott fent volt de lehet csak én látok bele többet, mint kellene. Sőt biztos is.
- Keressünk valami vizet, mielőtt ez a valami rám szárad, neked meg a pólódba. Van itt valahol egy vízesés féle, vagy az nem erre van? – váltottam megint téma irányzatot, mert azt hittem ő is úgy gondolkodik, mint én, pedig nem. Ebben biztos vagyok, de jelenleg totál össze vagyok zavarodva miatta is, meg az akciója miatt is.

Azt hiszem túl tárgyaltuk, hogy ki mit gondol, ki mire vigyáz, és mennyire is megyünk az erdőbe. Nem akartam ezt tovább ragozni, csak annyit szerettem volna, ha érti, én mit gondolok. Vagy legalább a közelébe jár. Amúgy is a feladatunk fontosabb, mint bármi más, hiszen az életbe maradásunk a tét.
De az, ami a tojás begyűjtés közben történt…Nos Teljes kép zavar, pánik, félelem, és hála, és még ki tudja mi is kavargott bennem a sok ezer féle érzelem  közül, ami egy emberben fellelhető.
Örültem, hogy túléltem ez nem vitás. viszont annak egy cseppet sem, ahogy Ryan elintézte. Teljesen bezavart, ráadásul azt hittem így akar szorult helyzetemen közeledni, és még majd nem én voltam az, aki azt a csókot elcsattantotta.
Nem csak a lábam fájt így most, hanem a fejem is, ami még mindig rakosgatta az előbbi események képeit a helyükre. De még így is zavarosak voltak, mert én csak Ryan közeledését láttam. Azt, ahogy egyre közelebb jön, ahol hozzám simult, ahogy az ajkunk már majd nem összeért. És ezt most nem tudom kiverni a fejemből, főleg, hogy én is mozdultam felé. Na meg az előtte felsejlő emlék ábrándokról se beszéljünk. Lassan tényleg azt kellene  csinálnom, mint egy két ember itt. alkalmi dolog, no érzelem, szükségletek kielégítése, mert egyszer a vesztemet fogja okozni egy ilyen akció, mint amit Ryan véghez vitt, mert tétovázás helyett lépek, csókolok és randa bogarat kapok a nyakamba, megspékelve egy kicsit haljunk meg dologgal. Akkor meg mi értelme a csóknak? Nem mondom, hogy nem lenne szép halál, ha a halálnem nem fájna, de még semmi kedvem kipurcanni. Viszont ahhoz sem ,hogy tálcán kínáljam fel magamat valakinek. Sose voltam, azaz egy éjszakás csaj. Meg lehet, hogy másnak megy érzelem nélkül, nekem azért kell valami szikra a vágyon felül.
- köszi – már magam sem tudom, hogy ezt azért mondtam neki, mert marad, vagy épp azért még egyszer, mert megmentett.
- Ehhez nem jó hozzá szokni – fintorodtam el, majd kíváncsian szemléltem, mert a szavai visszhangzottak a fülembe:  El akarok mondani neked valamit. De persze nem akart, de ezt valahogy , akkor is jó volt hallani. viszont butaság lenne tőlem megkérdezni, hogy tényleg akart e valamit mondani, vagy figyelem elterelés volt. Mert ,hát egyértelmű, hogy annak szánta.
- Menni fog, annyira nem vészes – válaszoltam neki egy apró mosoly kíséretében. Valahogy, most nem igazán örültem volna, ha megint testközelbe kerülünk. így inkább bicegte egyedül, és haladtam csiga módjára mögötte gondolataimba elmerülve. néha rápillantottam, amikor nem látta és, amikor éreztem, hogy zavarba jövök, inkább a fákat, vagy a földet bámultam.  
Amikor a vízhez értünk, én neki támaszkodtam egy fának, Ryan pedig elkezdett vetkőzni, pólót mosni, én meg csak álltam, és néztem. Fáradt is voltam, és valamilyen módon kimerült is. Épp csak a szám nem maradt tátva, amíg néztem, és hálát adtam a sorsnak, amiért reggel felvettem a bikinimet.  Pár perc bámulás után, amit pihenésnek álcáztam levettem a cipőmet, és egy kövön ülve a hideg vízbe lógattam a lábamat, ami baromi jól esett.
- Rendben – nyugtázta, majd néztem, ahogy a vízbe mászik. Kis szellő fújt mögülem, így megéreztem a bogár maradványok szagát, és hát pfuj. Kibújtam az ingemből, majd talpra álltam, a lábam már egy fokkal jobb volt. Így kibújtam a nadrágomból is, majd az ingemet kiöblítem a vízbe.
- Csak gondolod? – néztem rá kérdőn miután kiterítettem az ingemet, ami aránylag megúszta a bogár trutyi inváziót, majd a vízbe másztam, mert ideje, hogy a hajamból is kimossam, ezt a valamit mielőtt beleszárad.
Odaúsztam a vízesés alá, majd egy sziklára felállva hagytam, hogy folyjon rám a víz , és a hajamat dörzsöltem.
- Ez , így nem fog menni – sóhajtottam. Jól jönne most némi sampon, vagy egyéb, de itt nincs semmi sem.
- Segítenél? – néztem kérdőn Ryanre, mert hát nem igazán volt választásom. Hátul nincs szemem, és bármennyire nem akartam a közelébe lenni most, hogy ne zavarodjak meg még jobban, most még is rákényszerülök.

- Ez igaz, idekint sosem biztos semmi sem – sóhajtottam fel. Lehet, hogy az egyik pillanatban valamin jót nevetgélünk, aztán a következőben vagy menekülünk, vagy valakinek az életéért küzdünk. Emlékszem még az első időkre, nagyon nehéz volt minden. Főleg nekem, aki világ életében városi lány volt. Nem igazán voltam, vagyok oda a természet járástért, de nem is veszek össze veszve. Viszont ennyi időt benne tölteni, már túlzás szerintem. Azaz egy biztos, hogy ha innen egyszer hazakeveredem, és túl élem, akkor se repülőre se másra nem szállok, és a városból ki sem teszem a lábamat. És azt hiszem az egzotikus helyek sem fognak vonzani.
A lábamat inkább hagytam, elbicegtem. Kellett a távolság, hiszen a fejemben minden összezavarodott, majd helyre is zökkent, amikor bogárka rám fröccsent. Utálom ezeket a valamiket. Büdösek, ragadós a trutyijuk, és veszélyesek. A víz majd segít a lábamon, és a fejemen is. Ki kell tisztítanom attól, hogy ma akár meg is halhattam volna, meg Ryantől is. Ez utóbbi igen csak nehézkes , mivel itt parádézik előttem egy száll alsóban. Akaratlanul is legeltetem a szememet rajta, majd inkább a saját dolgommal foglalkoztam.
- Örülök, hogy így gondolod – nyugtáztam mosolyogva. Ez azért tényleg jól esett most ,amit mondott. Akármi lenne nem hagynám szarban. Egyrészt most már tartozom neki, bár nem kell tudnia róla. Másrészt pedig sosem tudnám otthagyni egy társamat, ha az bajban lenne. Közösen, összefogva sokkal többek az esélyeink mindennel szemben szerintem.
- Marion? Miért mondod? Szerintem ő is segítene – kíváncsian néztem felé, és igyekeztem a szemeibe nézni, nem pedig az alakját, a kockákat a hasán, és minden egyéb porcikáját, amik megmozgatják egy nő fantáziáját is. Így inkább , ha beszélgettünk is közben a saját dolgommal is kezdtem foglalkozni. Addig se őt kell néznem, bár bevallom, hogy laktatja a nézésemet, de a fejem ez nem segít. Helyre kell raknom magamban a dolgokat, mert 3 év ide vagy oda, ha eddig bírtam, és , akkor ez után is. Igaz nem tudom, hogy meddig, de egyelőre most csak a történteket kell kiűznöm a fejemből, a hajamból meg a maradékokat.
Azt hiszem, ha azt mondom, hogy egyik sem sikerült, akkor nem hazudok. Nem, ment. Ráadásul Ryan van csak itt, őt tud csak nekem segíteni, így meg is kértem.
- köszi – mondtam hálásan, és egy aprót mosolyogtam is rá. Ahogy észrevettem ő se épp biztos magában, csak épp azt nem tudom, hogy miért. A sajátomat tudom, és az egyelőre az én gondom is.
Tartottam a hajamat, és némán tűrtem a segítségét. Nem tudom mit mondhattam volna neki, de aztán borult minden, ami a fejemben összegyűlt, mert mi is estünk. Hirtelen történt minden. Ryan megcsúszott, aztán már csak azt éreztem, hogy megragad, egyik keze a mellemen van, víz alá merülök vele együtt. Aztán úszik kifelé velem, de a keze még mindig a mellemen, ami szinte bizseregni kezdett az érintésétől . Végül pedig ott álltam egyedül, döbbenten megint, ő pedig arrébb állt tőlem, az arca égett, de az enyém is. Tekintetem pedig teljesen zavaros volt, ahogy a gondolatok a fejemben is.
- Ühüm – hümmögtem, és nem tudom mennyi ideig csak néztem, próbáltam a gondolatokat a fejemben helyre tenni, de nem ment. Ráadásul azon kaptam magamat, hogy elindulok felé, de még nem tudom, hogy mit fogok tenni. Most csak újra a közelébe akartam érni. Néztem őt, aztán bevillant pár szó a fejembe, amiket ma már hallottam.
- Maradj így kérlek. El akarok mondani neked valamit – ismételtem az erdőben hallott kis mondatait, majd amikor oda értem még hozzá fűztem egy kicsit. De szavak helyett inkább csak a tettek beszéltek, és megcsókoltam. Finoman, lágyan, felületesen. Ennyit a józan észről,de közben még is azon agyaltam, hogy mit mondjak neki, ha elválnak az ajkaink. Végül ezt sikerült kinyögnöm,de utána maradt a bambulás, és a közelség, mert mozdulni viszont nem tudtam:
- Ennyi jár nekem fogdosás után

Szavaira csak felhúztam a szemöldökömet. A jelek szerint nem bízik annyira Marionban, mint gondoltam. Így inkább csak biccentek, vagy valami hasonló mozdulatot csinálok. Valahogy úgy éreztem, hogy nem igen szeretné, ha firtatnám a dolgot. Amúgy is történt egy s más, amit magam se tudok megmagyarázni, hogy miért tettem. Miért indultam el, vagy miért mondtam, amit. Valaki igazán megmagyarázhatná, mert én nem tudom. Ryant látva, pedig még annyira sem. Lehet, hogy bekattantam ez alatt a 3 év alatt , amióta itt vagyunk? Eddig nem igen cselekedtem meggondolatlanul. De most már elmondhatom, hogy ezt a sort is megkezdtem, és csak remélem, hogy nem folytatom olyan dolgokkal, amik az életembe kerülhetnek.
Láthatólag mosolygok, de a fejemben totális képzavar ált be. Azt hiszem, ha azt mondanám, hogy egy marhára jól esett, nem hazudnék. Így van, jól esett, de ezek után csak vörösödni tudtam, semmi mást. De legalább ezzel nem vagyok egyedül, Ryan színe is megváltozott, és nem tudtam hirtelen eldönteni miért. De erre gyorsan választ adott. Amíg én zavarban voltam, ő dühös lett.
- Ühüm, azért – válaszoltam neki röviden, jobb még mindig nem jutott az eszembe. Ha meg azt mondanám, hogy csak úgy jött a semmiből, és nem tudom, hogyan történt szerintem hülyének nézne, de lehet , hogy így is annak néz, vagy nem tudom. Mindenesetre elégé ingerült lett. Csak nézem, ahogy távolodik, én meg csak ott állok, mint bálám szamara és nézek után. Mit mondjak neki? Mit mondhatnék, amitől csillapodna, és még engem se néznek hülyének, vagy valami libának?
- Tudom, és én se… de elég félre érthető voltál ma már velem…megzavarodtam – dadogtam ki a szavakat, ahogy távolodott, és valahogy jobbnak tartottam most tartani ezt a távolságot. Valahogy nem érdekelt, hogy elhiszi e azt , amit mondok neki, vagy sem. Kimondtam, már ahogy sikerült, de legalább már nem a fejemben voltak azok a szavak. És, ha eddig nem volt tök zavaros a helyzet köztünk a bogár óta, akkor most tetőzik csak igazán. Szívesen elengedném, hogy menjen a táborba, de úgy se menne, és valahogy én se tartanám jó ötletnek, hogy ha itt hagyna egyedül.
Kicsit lenyugodtam, és úgy véltem talán akkor Ryan is, így elindultam kifelé, de csak addig mentem, amíg meg nem kaptam a megjegyzését. Nem volt rossz… tény, hogy így van, nem volt az, de ha eddig nem festettem úgy, mint egy rák, hát akkor most sikerült elintéznie. Ezek után meg sikeresen ökölbe húztam a kezemet,és ingerült lettem.
- Neki ehhez semmi köze, ahogy hozzám sincs. És akármit mond, nem történt semmi köztünk, azt csak szeretné, és elmehet az összes pasi a jó fenébe a játszadozásaival, meg mindennel – megtettem az utolsó lépéseket is kifelé a partra, ahol magamra kezdtem rángatni a ruháimat, nem érdekelt, hogy rám tapadnak. Nem tudom, hogy ezt most miért kellett neki felhoznia. Vagy miket mondhat az a szemét a hátam mögött.

Vagy keresnem kell valami csendes helyet, és eljátszani magammal, vagy bemenni valamelyik pasi éjszakai szállására, és felkínálni magamat, hogy fejben helyre jöjjek. Nem tudom, hogy ez után a hülye csók után képes lennék e még arra, hogy ön megtartóztassak, amikor elégé nyílván valóvá vált számomra, hogy igen is van egy bizonyos szükségletem, amit nem elégítettem már ki régóta. De valahogy egyik opció se tetszett- Főleg az nem, hogy én bárkihez is odamenjek, és felkínáljam magamat egy éjszakára. Tudom van, akik így oldják meg, de nekem valahogy nem menne. Vagy nem is tudom. Teljes a képzavar most nálam minden téren. De főleg Ryan téren. Azt hiszem, ha a parton lesz és én is, akkor gyorsan kell távoznom, mert ezek után csak még jobban be fog indulni rá a fantáziám.
Magam se vettem észre, hogy eközben beharaptam az ajkamat és úgy gondolkodtam. Valahogy még mindig éreztem az ajkát az enyémen, és annyira, de annyira jól esett. És félek attól, hogy az is olyan jól esne, hogy minden este valakihez odabújni, vigyázni egymásra, meg minden. Miért kellett az bogár, a hajmosás, meg az esés?
Csak nyeltem egyet, ahogy elfogadta az úgy mond büntetésemet. Vagy legalább is ezt találtam ki, hogy ezért tettem. Ezért csókoltam meg. Pedig nem, egyáltalán nem. Megmozdított bennem valamit, amit nem tudom, hogy képes leszek e elnyomni, vagy uralni.
Nem tudtam mit mondjak neki, így csak elmosolyodtam.
Kissé megdermedtem, amikor oda jött segíteni a ruhámmal, ami a vizes hátamra tapadt. valahogy pont ezt akartam elkerülni, hogy a közelébe legyek. Főleg azok után, hogy azt feltételezte, hogy az őr meg én kavarunk. Remélem nem azt hangoztatja, hogy meg voltam neki , mert akkor isten bizony nem tudom mit fogok tenni.
- Igen, piszkál, remélem most boldog vagy, meg elégedett – morogtam, és ha nem húzta volna el a kezét, akkor én léptem volna arrébb. Kérdőn néztem rá, amikor tényleg maradni akart. Azt hittem , hogy gyorsan meg akar majd ezek után szabadulni tőlem.
- Rendben, …mármint szeretnék még maradni – dadogtam, majd ha már felráncigáltam magamra a ruhákat, akkor most vehetem is le őket, mert akkor visszamegyek a vízbe, jót tett a lábamnak.
- Nem tudom…régóta vagyunk már itt. Talán egyszer jól alakulnak a dolgok, meg minden, és szép házaink lesznek, kert stb – nevettem el magamat, majd észre vettem, hogy a mellemet nézi, és elkapja a fejét. Ettől én is zavarba jöttem, így inkább elkezdtem lecibálni a vizes ruhát magamról, ami viszont egybe jött a bikini felsőmmel is.
- Basszus - káromkodtam, majd igyekeztem kibogozni a ruhámból a felsőt.
- Nee- néz ide- de szerintem késő volt már...

//xD/

Kissé döbbentem néztem rá. Azt hittem akart valamit azzal kapcsolatban mondani, hogy talán nekem van valakim, most meg még sem érdekli annyira. akkor most mi van? Azt hittem már ,hogy ….hogy talán érdeklődik irántam. Elég sok minden utalt erre ma, de tudom felét csak megjátszotta a bogár miatt, meg véletlenek egybe esése. Én meg már túl sokat látok a véletlenekbe bele, csak azért, mert egy részemet megmozdította, amiről eddig csak fantáziáltam vele olykor. De most …Basszus, még mindig érzem az ajkamon az ajka ízét. És csak most ébredek rá, hogy mennyire is hiányzik a gyengédség, érzékiség az életemből, amióta itt vagyok. Nem tudom ki lesz az, akivel megtöröm a dolgokat, de meg kell törnöm, mert ezek után nem tudom, hogy fogom kibírni, megállni. Csak jól kell választanom, ami baromi nehéz, hiszen a választék nem nagy, és egyre csökken, ahogy egymásra találnak emberek.
- Értem,…és örülök….már, mint hogy nem vagy kárörvendő típus – nem úgy mint egy bizonyos személy. Ha meg is mentett volna, tuti kihasználta volna most a helyzetemet. De Ryan nem, jó megjátszott dolgokat, de csak miattam, de …A francba Ryan, miért kellett ezt csinálnod, miért kellett ennek a helyzetnek kialakulnia? Nem tudom mihez kezdjek, mit csináljak, merre lépjek. Ráadásul azt hittem, hogy megyünk, erre maradunk, aminek végül én is megadtam magamat, főleg ,ha már beszélgetésbe kezdtünk.
- Nem furcsa…szerintem nem. 3 éve vagyunk itt, és nekem nem úgy tűnik, hogy bármikor is kijutunk innen. Bocsi, igen, én már ezt feladtam azt hiszem… -vontam meg a vállamat. Valahol egy részem már elfogadta ezt, de mélyen a remény még élt bennem, de még nem tudom meddig. De egyre jobban arra hajlottam, hogy nem fogunk innen elmenni soha.
- Nem tudom. David valamelyik este gyűlést akar szervezni, talán lesz ilyenekről is szó ott – mosolyodtam el picit.
- Szerinted ide egyedül is ki lehetne jönni? – néztem rá kíváncsian. Tetszett ez a hely és szívesen ellennék itt néha a saját kis gondolataimmal.
- Azt, hogy megöregszünk e itt, na azt nem tudom. Túlságosan rejtélyes ez a sziget, és sok az akadály is, de szerintem fejlődhetünk. Elég , ha arra gondolsz, hogy az első hetekben a gépen aludtunk most meg azért lassan mindenkinek van valami saját kuckója – nekem is van, nem nagy, de az enyém. És arra pont megfelel, hogy a holmimat ott tároljam és éjszaka aludjak.
És ha már maradtunk, akkor úgy döntöttem, hogy visszavetkőzöm és visszamegyek a vizbe. De pechemre a fürdőruha is jött a blúzommal együtt. Kapkodtam, de ettől nem haladtam gyorsabban, hogy visszavegyem, ráadásul, ahogy figyelmeztettem Ryan ő erre oda nézett. Nem tudom meddig nézett, de addig én se mozdultam. Teljesen ledermedtem, akkor tudtam mozdulni, amikor elfordult. Teljesen zavarba jöttem, és éreztem, hogy ég az arcom. Szerintem most egy főt rák hozzám képest semmi sem.
- Menj a francba Ryan – néztem rá mérgesen, de még is totálisan zavarba. Erre ő mit csinál még cukkol is, aztán meg a vízbe menekül. Én se tettem mást utána eredtem, legszívesebben most megfojtanám, és elég indulat, hülye gondolatok kavarogtak a fejemben, hogy neki esek. De megálltam, és kissé megolvadtam, amikor feljött a víz alól, rám mosolygott, élcelődött, mi ez, ha nem női szívet dobogtató jelenet? És ekkor még az is bevillant, hogy mi lenne, ha nem csak képzelődném azt a sok gyönyört, gyengédséget, és vele törném meg ezt a 3 éves kihagyást szex terén? Jó alany lenne rá, hiszen elégé vonzódom is hozzá, főleg a mai nap után, de valahogy még is hülyén érzem magamat, mert én nem tudok olyan lenni, hogy felkínáljam magamat, majd kösz, jó volt, de ennyi. Sose ment az alkalmi szex, vagy egy éjszakás kalandozás. De még is talán vele tudom leginkább elképzelni azt itt lévők közül. De előbb a mérgemet kell levezetnem rajta.
- De nem is a tiéd – csaptam le, hátha a szemébe csapódó víztől szerzek egy kis előnyt, majd rávetettem magamat, és próbáltam a víz alá nyomni, ami tudom ,hogy nem fog menni, de most annyira jól esett levezetnem rajta a feszültséget, hogy csak na.

Ezek után nem tudom, hogyan kérjem majd meg arra, hogy tanítson meg halászni. Már most alig bírok meglenni a közelébe anélkül, hogy ne bámulnám őt, vagy az ajkát. Maradtam volna otthon inkább valami indokkal, vagy ne cserélt volna valaki mással. Akkor most teljesen más lenne a helyzet , bár az is lehet, hogy nem élnék és a sors rendelte mellém, hogy megmentsen, mert még dolgom van a világban. A világban, ami jelenleg kicsit, és most hogy Ryannel megzavartuk úgy mond egymást még kisebb lesz. A legrosszabb, hogy nincs hová menekülnöm a szükségleteim előle, amik jelenleg Ryant vettél célba akárhonnan is közelítem meg magamban a dolgokat.
- Köszönöm a kimerítő választ – nyugtáztam a dolgot és már most elhatároztam magamban, hogy ki fogok ide jönni egyedül is. Tényleg nem vagyunk messze, sikítozni hangosan tudok, ez az első itt töltött hetekben kiderült. Meg már azért nem vagyok annyira ügyetlen sem. Persze addig nem igen mehetek én sehová sem, amíg a lábam rendbe nem jön. Ráadásul még azt is kiviteleznünk kell, hogy visszakerüljek a táborba, ami azért lassú folyamat lesz, mert nem igen szeretnék most Ryanre támaszkodni.
- Nem szeretném kipróbálni a dolgot, megmarad e a gép, vagy zuhanunk. Az biztos, hogy ez az időjárás sem kedvez neki, ami itt van. De ha eddig nem mentünk vele semmire, szerintem ez után sem fogunk. És már jó lenne egy saját kuckó, ami normálisabb, mint a jelenlegi – hát igen, egy újabb igény, szükséglet, amit szeretnék, és nem biztos, hogy teljesülhet. És akkor most még itt kötözködik, csipkelődik, ami akármennyire is jól esik még is csak dühít valahol. És talán emiatt a kettősség miatt megyek neki, és húzom a víz alá. Persze érzem, hogy hagyja magát. Helyes, legalább ezt hagyja, ha már pimasz úrt játszik itt nekem. És még kukkol is meg minden. De a fene esne bele megint a helyzetbe, mert közel vagyok hozzá. Azt hiszem az ősi ösztön nem hazudtolja meg magát jelenleg nálam sem, pedig ellent kell neki állnom. És, ha ez nem lenne elég , most még jobban ellenállhatok, hiszen lerántott magával a víz alá. Ráadásul még magához is rántott. Eleinte kapálóztam, majd pár pillanat után megadtam magamat, és csak kapaszkodtam belé. A pillangók meg a gyomromba összevissza repkedtek.
- Menj a ….- nem tudom befejezni, de elengedni sem Ryant, mert ajka az enyémre tapadt. Eleinte kicsit tiltakoztam, már ha egyáltalán annak volt nevezhető a dolog, majd, amikor érzem a feszültséget, a nyelvét, aminek utat engedve hagyom elmélyíteni a csókot kettőnk között. Sőt mi több, még bele is folyók, és szorosan Ryanhez simulok beáll a totális káosz a fejemben, a ködről nem is beszélve. Levegőt kapkodva hagy ott, csak nézzük egymást. Ő is ugyan úgy zihál , mint én, egyikünk se tud megszólalni. Így csak nagy ívben kikerülve őt indulok a partra.
- Jobb…ha …- kezdek bele rá se nézve.
- …visszamegyünk – fejezem be a mondatomat, majd elkezdtem öltözni. Menni akartam, mert féltem attól, hogy ha most nem indulunk el, még egy ilyen és utána nem lesz megállás. Nem tudok magamnak parancsolni, sem az ösztöneimnek, vágyaimnak. Így hát öltözködtem, és épp a blúzomba bújta bele, amikor valaki megszólalt.
- Nocsak, ti mit műveltek – nézek a hang irányába, és a nem várt személyt látom meg, amitől még írtó zavarba is jövök. Remélem most nem azt fogja hinni, hogy Ryan megfektetett, mert akkor tutira kikészülök.
- Már mindenki benneteket keres miután megtaláltuk a bogármaradványokat, de látom jól szórakoztatok – vigyorog, és Ryanre kacsint, bizonyára azt jelezve, hogy jó vagy pajtás.
- Már épp indultunk vissza – mondtam kicsit halkan, és meg kellett köszörülni a torkomat, mert alig bírtam megszólalni.
- Csak nem a torkodon akadt valami – mondta vigyorogva az őr.
- Kapkodjátok magatokat, megyek még összeszedem a többieket is – fejezte be, majd szépen elvonult. Ezek után végképp nem tudtam megszólalni most már, és csak ültem ott a kidőlt fatörzsön, amire rázuttyantam a távozása után .

Utáltam ezt a kialakult helyzetet, ezt az egészet, ami történt, mert ezek után már csak Ryanen fog az eszem járni, hogy milyen jó volt vele. hogy milyen jól csókol. hogy milyen jól néz ki, és én mennyire szeretném a csókok folytatását is. Pontosan tudom, hogy ezek fognak eszembe jutni akárhányszor megpillantom. És akkor üröm az örömben, hogy ez a szemét is itt szórakozik. Valahogy nem akarom kivárni azt, hogy mit fog mondani, ha egyszer kettesben leszünk, vagy tesz e valamit. De remélem semmit sem, viszont tudom, hogy nem fogja megállni.
Én most már tényleg csak vissza akarok menni. Így összeszedtem magamat, meg a holmimat, és elindultunk vissza, ami nem volt egyszerű a lábam miatt. Az meg megint csak nem volt egyszerű, hogy az út felénél Ryanra kellett támaszkodnom. Mire visszaértünk a táborba szabályosan égett az arcom.

/ Köszönöm a játékot /