Vannak azok a napok, amikor minden összejön. Hát ez nekem pont egy olyan volt. Éjjel nem aludtam valami sokat, valahogy csak forgolódtam. Reggel bevertem a fejem egy ágba, majd a vadászat során az íjam bemondta az unalmast. Nem volt egyszerű, de végül higgadtan kezeltem a dolgot és ma inkább csak a csapdákkal foglalkoztam. Egyszerűbb volt ez így, mint hogy valamit elrontsak. Alapjáraton igen hasznos tagja szoktam lenni a csoportnak, de az ember bármennyire is többet szeretne, fel kell ismernie, ha inkább hátráltató tényező lenne, mint sem segítség. Mikor visszaértünk a táborhelyre, úgy gondoltam, pihenek egy kicsit, illetve megcsinálom az íjamat, hiszen nagy hasznát szoktam venni. Szóval ezzel babráltam, azt sem elfelejtve, hogy megígértem Brittnek, hogy segítek neki egy kicsit. Hasznosnak tartottam az ötletet, hogy ő is eltanuljon egy-két trükköt, hiszen ki tudja, mikor lehet rá szüksége, ráadásul sajnos az is megeshet, hogy a vadászcsapatba kell majd pótlás. Ilyen ez a show-biznisz...
A parton kinéztem magamnak egy szép nagy követ, s arra ültem fel. Öltözékemben szokásosan a mattabb színeket választottam, egy bézsszínű felsőt és egy olajzöld nadrágot. Még jó, hogy elég sok természetszínű holmit hordtam mindig is, így most nagyobb a választékom, még akkor is, ha az évek során elég rendesen megviselődtek már a holmijaim, s sajnos egy idő után arra vetemedtünk, hogy a már nem élők cuccait is felhasználjuk. Nagyon szomorú, meg erkölcstelen, de ráviszi az embert. A nadrág is, ami most rajtam van, hát... nem velem érkezett ide. Mindegy, szóval így el tudok majd rejtőzni, ha beljebb megyünk majd. Volt nálam néhány kötél is, hogy gyakorolhassuk majd a hurkok készítését. Tanárnéni leszek! Ez eléggé vicces.
Mikor megláttam Brittet közeledni, kissé elmosolyodtam, s felálltam, hogy úgy üdvözölhessem.
- Szia! Persze, most abszolút ráérek, hiszen megbeszéltük! Készen állsz? - kérdeztem, majd egy kidőlt fa törzse felé böktem a part szélénél. Oda raktam le az alapeszközöket, amikkel kezdhetjük a gyakorlást. - Először csak itt gyakoroljunk, jó? Aztán beljebb mehetünk és mutatok még pár dolgot, így megfelel? - kérdeztem, miközben lassan el is indulhattunk a törzs felé. - Amúgy, hogy vagy? Milyen volt a reggeli begyűjtés? - kérdeztem érdeklődve, hiszen ő is igencsak fontos része a kis társadalmunknak, mint ahogy mindenki. Az össze munka fontos és Brittanyt kedvelem is, szóval érdekelt, mi volt vele. Túl sokat magyarázok... Inkább csak mosolyogva néztem rá, s vártam, hogy mit válaszol, miközben lassan elindultam a kidőlt fatörzs felé, feltéve, hogy ő is követ engem.