<br><center><link href="http://fonts.googleapis.com/css?family=Great+Vibes" rel="stylesheet" type="text/css"><div style="font-size:32px; color:#336699; font-family: 'Great Vibes', cursive;margin-bottom: -10px;padding-left: 15px;">Valaki és Valaki</div><br><div style="background-color: #1A1A1A; margin-top:-15px; border:1px dotted #003366; border-radius:50px 50px 50px 50px; border-left:0px dotted #336699; width:430px;padding:14px;text-align:justify;">
<img src="http://31.media.tumblr.com/c67169b9cabf439262b6c907a37f03dd/tumblr_mzc3ow0ge81qdiju8o1_250.gif" style="width:200px; float:right; border-radius: 30px 30px / 30px 30px; -moz-transform: rotate(-5deg);-webkit-transform: rotate(-5deg); border: 2px dotted #006699; margin-left:15px;">
Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem.
De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy felidézze minden: egy ferde tekintet, egy régi tárgy, egy poros fénykép, a szélfújta levelek, az eső, az eldübörgő vonatok zaja. Na nem! Alig merek már kinézni az ablakon. Ott szokott előbukkanni a Szomorúság, a faluvégi dombhát mögül. Hű, komor ám, sötétbarna! Lép egyet, s már a Ráday-kastély tetején van, még egyet, s már itt áll a vasúti kocsma udvarán; s mi neki onnan az én ablakom! Semmi. Már kopog. "Dehogy eresztlek - gondolom -, dehogy!" Törődik is vele! Átszivárog az ablaküvegen, betelepszik a szobámba. A fekete feketébb lesz tőle, a barna barnább, a pirosok kialusznak, elszürkülnek a sárgák, megfakulnak a kékek, a zöldek, mint a hamu. Reménykedem mindig, hogy nem hozzám jön. Annyian laknak errefelé... És már kopog is, kopp... kopp.
Ma is elég bánatosan kelt fel a nap. "Rossz jel, hű, de rossz jel!" - gondoltam. Nézek a dombhát felé... Akár ne is mondjam: ott komorlott, gomolygott, nőtt, nődögélt. Jött. Kapkodtam a fejem, menekültem volna. De hova?
Az meg ott már lépni készült. Na, néztem riadtan, mindjárt a Ráday-kastély tetején lesz.
<div style="float: left; padding: 7px;"><img src="http://24.media.tumblr.com/3e19b8c1d040ac4049e74f5bb5df505b/tumblr_mtyv2r6hoQ1rnbafjo1_400.gif" style="width: 200px; border-radius: 30px 30px / 30px 30px; -moz-transform: rotate(+5deg);-webkit-transform: rotate(+5deg); border:2px dotted #006699; margin-right: 10px;"></div>S ebben a pillanatban csöngettek. Nagyon vidáman szólt a csengő. Mert az én csengőm tud vidáman szólni, kétségbeesetten, egykedvűen. Aszerint, hogy éppen ki nyomja kint a gombot. Ugrottam, tártam az ajtót. Na, mondhatom! Még az állam is leesett. Egy macskaforma kis figura állt az ajtóban, fekete kalapban, piros ingben, farmernadrágban, a lábán ormótlan bakancs lotyogott-kotyogott. Már nyitottam a számat, hogy ilyesféléket mondjak: "Kicsoda ön, uram, és mit akar?" - de nem jutott rá idő, mert az ott kint rám kiáltott:

[i][b]- Fussunk![/b][/i]

[center][size=10]Δ Music:[url=https://www.youtube.com/watch?v=mWRsgZuwf_8] demons[/url] Δ Words: ### Δ  Note: bármi, amit szeretnél megosztani [/size][/center]
[right][url=http://soordisland.hungarianforum.com/u12]©[/url][/right]
</div></center>