Hozzászólások száma : 12 Join date : 2014. Apr. 07. Age : 31
Tárgy: Noah && Tally ~ I just wanna go home ~ Hétf. Ápr. 14, 2014 4:03 pm
i remember you
SLOW DOWN SO I CAN FOLLOW YOU
And I know I’m just a coward when it comes to love Disarmed by words, like an old white stain Goodbye my deeper child Time to take down your barricades And follow your heart now Always I can recall you Can you slow down so I can follow you?
A erdő fái fölött néha-néha bekukucskálnak a csillagok, azt se tudom mit keresek itt, nem vagyok gyűjtögető, oktató vagyok, azzal a három kisgyerekkel kellene lennem, nekem kell rájuk vigyázni, mást nem szeretnek annyira mint engem. Megszorítom a kezemben lévő kicsi kosárszerű valami fülét, és összehúzom magam. Nem tetszik ez nekem, nem szabad ilyenkor már senkinek az erdőben lenni, mi van ha erre jár az az izé, nem menekülök meg előle. Elindulok előre, vagyis csak indulnék, mert a lábam nem mozdul. Lepillantok, és azonnal rémület fut végig a hátamon, mert lábam hozzá van láncolva a földhöz. Nem az, hogy kötve lenne, mert ez egy sziget, honnan a rákból lenne nekünk lábbilincsünk, nem, ez itt tömény vas, és vastag, képtelenség, hogy széjjel tudjam feszíteni az erőmmel. Az egyik fa mögött megmoccan valami, összerezzenek, és automatikusan guggolok le, hátha tudok ezzel a valamivel kezdeni valamit. Remegnek a kezeim, alig tudom megfogni úgy a láncokat, hogy essenek ki a kezemből. A mocorgás egyre hangosabb, mintha valami közelítene, de közben mégis alig hallom, a szívem hangosan kalapál, elárulva hol vagyok. Rángatom a láncot, feszítgetem, de semmi haszna, nem moccan, nem ereszt. Felemelem a fejem, hogy szembenézzek a legrosszabb rémálmommal, a vadállattal, ami ritkítja a csoportot, és sikítanék, de bent akad a levegő. Tehetetlenül nézem, ahogy közeledik felém, és csak akkor jön ki a sikoly a torkomon, mikor már felém ugrik, kitátott szájjal.
Kipattannak a szemeim, sikoltva ülök fel, majd lihegve kapok a szívemhez. Csak egy álom volt, egy rémálom, egy újabb. Nincs olyan éjszaka, amikor nem álmodnék valami rosszat, de ennyire borzalmas még nem volt. Vadul kapkodom a levegőt, remélem Noah felébred, nagyon nagy szükségem van most rá, bár mégis ki nem ébredne fel akkor ha mellette sikítanak teli torokból? Lehet már megszokta, de ne szokja! Olyan erősen szorítom a takarót, amennyire csak tudom, az ujjaim már teljesen el vannak fehéredve, de nem érdekel. Amint megérzem Noah érintését, kitőr belőlem a sírás és minden visszafolytott érzelmem. - Haza akarok menni, nem akarok itt lenni, egy tetves szigeten, ahol semmi nincs, ahol magunk vagyunk, és ahol bármikor meghallhatok. Nem akarok meghalni, otthon akarok lenni, veled, hozzád menni, nem félni, és nem aggódni. Félek, hogy valamelyik nap majd nem jössz vissza vadászatról, hogy soha többé nem látlak, félek, hogy soha nem jutunk haza, félek, hogy megsérülünk, mindentől félek, nem merek kimenni a kabinból, nehogy bármi is történjen velem. Elegem van a bogarakból, a koszból, hogy minden ruhám három évvel ezelőtti, hogy büdösek, és mocskosak! Utálom ezt a tetves szigetet, és utálom magam amiért ilyen vagyok! - Zokogom, és a mellkasába temetem az arcom. Szorosan ölelem, a vállam vadul rázkódik, de legalább kiadtam magamból.
NOAH ● KEVÉS SZÓ ● SZERESS *-*
Vadász
Noah Lee
Hozzászólások száma : 2 Join date : 2014. Apr. 12.
Tárgy: Re: Noah && Tally ~ I just wanna go home ~ Csüt. Ápr. 17, 2014 8:25 pm
HE'S THE
KING
OF THE YOUR DREAMS
▼
Az álmaim békések, és ragacsosak; magukba szippantanak. Mindent a fáradtságom számlájára írok. Örökös pozitív-gondolkodású Noah este, lefekvés előtt eltűnik, és a helyét egy reménykedő, megtörött ember veszi át. Mindezt úgy, hogy a mellettem fekvő Tallulah semmit sem vesz észre. Próbálok valami pozitív dolgot keresni a szigetben, valamit ami ideköt ehhez a helyhez. Valamit, ami miatt már nem akarok annyira elmenekülni innen. Azonban engem csak Tallulah köt a világhoz, és tudom, ha mennék, akkor ő is jönne velem. Az élet nélküle nem lenne ugyanaz. Kinyitom a szemem; a sötétség bekúszik a fejembe. Az álmomnak hirtelen lett vége, mintha félbecsapták volna. Hanyatt fekvésbe gördülök, hallgatom Lullah egyenletes lélegzését. A szívem izgatottan dobog, az arcom izzadtságban kúszik - még mindig nem értem, hogy miért. Nyugtatásként Tallulah keze után kapok a takaró alatt. Nem érem el. Valami megváltozik. A lélegzése szaggatott lesz, lelki szemeim előtt látom, ahogy szabálytalanul emelkedik a mellkasa. Ha eddig nem remegett a szívem, akkor most rendesen beindult. Szinte fájdalmat okozott minden egyes gyors dobbanása a bordáim mögött. Zavartan ülök fel. Nem kell sok; Lullah sikolyt hallatva felugrik az ágyba, én rögtön hajolok a szekrényhez, hogy valami gyenge fényt teremtsek, majd újra visszatérek a lányhoz. Remegő kezét a szívére helyezi. Egyik ujjammal óvatosan megcirógatom az arcát. Könnycseppek gurulnak végig az arcán, először csak lassan, majd egyre gyorsabban. Sosem láttam még ennyire kiborulni - mintha egy hurrikán tombolna benne. Zokogva beszél, fejét a mellkasomba temeti. Csak bólogatok és hallgatok, közben kezemmel a hátát simogatom. Szavai alapján kénytelen vagyok rájönni, hogy ugyanazok a gondolatunk rejlenek bennünk. Bár én annyit nem gondolkozok a rejtélyes szörnyetegen, ami minket tizedel, valahol a tudatom legmélyén rettegek tőle. - Lullah - kezdek bele megnyugtató hangon - mindig vissza fogok jönni a vadászatból. Soha nem hagylak magadra, ezt megígérem. De sajnos nem engedhetjük meg magunkat, hogy itt ücsörögjünk. Valahogy kétlem, hogy ez a szörny annyira helyhez kötött lenne - inkább csak van valami, ami ideiglenesen a sziget belsejében tartja. Bármit megtennék, hogy ne féljél, de ahhoz el kellene mennünk innen. De a honvágy az a luxus, amit most nem engedhetünk meg magunknak - csuklik el a hangom. Érzem a torkomban, hogy valaki összehívta a könnyek gyülekezetét, de nem akarom még jobban megrémíteni Lullah-t. Ez a világ már így is eléggé borzalmas. - Gondolkodjunk logikusan; ha mi ide kerültünk, mások is ide kerülhetnek még, nem? Bármikor jöhet a felmentősereg. Istenem, úgy vágyok egy mekis hamburgerre - nyögök fel élvezkedve, csak hogy oldjam a hangulatot. A sírás nem segít, kivéve akkor, ha még jobban pánikba akarsz esni.
Kezdőlap
Pént. Feb. 13, 2015 7:31 pm by Vendég
Tárgy: Noah && Tally ~ I just wanna go home ~ 
