Külsö, belsö leírás

Személyiség:
Igen  sokoldalú, és kreatív személyiség.
Megjelenésekor mindig nyugodt, higgadt, vidám természetű, mindig foglalkozik valakivel, ha baj van, ha nehéz körülmények közé kerül az illető. Igazi támogató.
Viszont vannak olyan helyzetek, amikor még ő sem tud uralkodni érzelmein, és elárulja, hogy milyen is ő legbelül. Mennyire lehet sérülékeny, vagy instabil. Így tehát nagyon nehéz őt kiismerni.
Okos, remekül tud taktikázni.
Céltudatos, mindig tudja, hogy mit akar. És olykor kész minden eszközt ennek érdekében be is vetni. Könnyen barátkozik, de ugyan ilyen könnyen szerezhet ellenségeket is. Ha egy barátjában vagy olyanban, aki közel áll hozzá csalódik, azt soha nem feledi el. Lehet, hogy kedvesen mosolyog rá, de belül legszívesebben hátba szúrná. Szereti, ha vannak körülötte, nem szeret sokáig magányos lenni, vagy egyedül maradni. Nehezen lehet kihozni a sodrából, ezért nyugodt természetűnek mondható. Ha valaki esetleg feldühíti, azt fogja és faképnél hagyja.Sokszor hallgat a belső megérzéseire, de ennek ellenére, nem mindig bízik meg bennük.
A férfiakkal meg van. Szeret flörtölni, tetszeni másoknak, de csak úgy nem dobja oda magát senkinek sem. Bár őneki is vannak igényei, és ezeket mostanában talán rugalmasabban kezeli, mint eddig, de azért még mindig tartja magát, csak gondolatban kalandozik el,hogy milyen lenne ha….
Szereti az állatokat, bár mostanság azokból is elege van

Megjelenés:
170 cm magas kb. Hosszú barna haja van, amit soha nem vágatna le. Néha szokott, de éppen csak a végéből, hogy szép és egészséges kinézete legyen. Add mindig a megjelenésére.
A szeme barna színű.
Mindig az adott divatnak megfelelően öltözködött. Kihívóan, de még is visszafogottan. Csak sejtéseket enged meg a férfiaknak, hogy mi is van a ruha alatt. Amióta viszont hajótörést szenvedtek azt veszi fel, ami még épp, hordható, és kedvenc ruhadarabja a bikini lett, meg az ingek.
Közepes mellek, pont tenyérbe illőek. Vékony has, feszes fenék. Szereti a kiegészítőket: táskákat, ékszereket, és lehetne még sorolni, már ha lennének ilyenek. Csak egy hátizsákkal járja a szigetet, ha gyűjteni indul.

Elötörténet

A szülei nagyon boldogok voltak mikor megérkezett. Már nagyon régóta próbált édesanyja teherbe esni, és amikor feladták a próbálkozásokat, meg történt a csoda.

Családját a társadalom ranglétráján, valahol középen helyezné el. Nem voltak szegények sem, de túl gazdagok sem, ennek ellenére meg volt mindenük. Édesapja házakat árult, édesanyja pedig egy irodában dolgozott, mint a főnök asszony titkárnője és asszisztense egyben. Később, az ő főnöke lett felkérve keresztanyjának. Többek voltak, mint főnök és beosztott, igaz barátok voltak. Mariet nagyon gyorsan megkedvelte az évek alatt.
18 éves koráig rendbe ment minden. Iskolába járt, haverokkal bulizgatott, és még sorolhatnám azokat a dolgokat, amiket a tinik művelnek, közben néha-néha kisegített Marienál az irodában, hogy zsebpénzre tegyen szert. Mindig figyelte őt, a munkáját és nagyon megtetszett neki. El is határozta, hogy ő is emberekkel szeretne foglalkozni. Így egyre többet járt be, többet segített itt – ott. Marie rengeteget segített neki, és tanította őt.
Idő közben közeledett a szülei házassági évfordulója, és ezen alkalomból elhatározták, hogy elutaznak a hétvégére. Mivel megbíztak lányukban, és tudták, hogy Marie úgy is rá néz, nyugodt szívvel hagyták otthon. Vasárnap délben felhívták, hogy már indulnak is hazafelé. Este még sehol nem voltak, már nagyon izgult miattuk. Próbálta őket elérni telefonon, de nem ment. Már Marie is átjött megnyugtatni, mert őt is folyamatosan zaklatta Britt, és akkor megszólalt a kapucsengő. Ajtót ki nyitotta és két rendőrrel találta magát szemben, akik közölték vele, hogy szülei egy balesetben életüket veszítették.

"A mai napig tisztán emlékszem arra a hétvégére. Reggel száz ágra sütött a Nap. Nagyon izgatott voltam, mert ma jönnek haza anyuék a kirándulásukból. Reggel miután felkeltem gyorsan rendbe tettem a konyhát, mert este ideát voltak a barátnőim, és tartottunk egy kis bulit. Így volt mit elpakolnom, sietnem kellett, mert 11 re mentem az énektanárhoz gyakorolni. Onnan egy körül jöttem el, anyu épp akkor hívott mikor kiléptem az ajtón. A hangja nyugodt és derűs volt, apu ott nevetgélt a háttérben. Azt mondták legkésőbb este 7-re haza érnek. Örültem neki, mert bár kicsit önálló lehettem két nap erejéig, de még is csak egy gyerek voltam, aki szívesen mászkál hétvégén a barátaival, a fiúkról nem is beszélve. De ezen a hétvégén én helyettesítettem anyut Marienál, így nem volt sok alkalmam a mókára, nem bántam ezt sem, mert szerettem csinálni, de egy 18 éves lánynak más dolgokon jár az esze. Délután otthon voltam és pihentem egy kicsit. Este 8 –kor anyuék még sehol, még Mariet is zargattam, hogy tud e valamit, a végén addig, hogy átjött. Nem sokkal a megérkezése után csengettek, és két rendőr állt az ajtóban. Hallottam miket mondanak, de a következő emlékem, csak az, hogy a nappaliban fekszem, és Marie aggódva pillant rá. Kavarogtak a gondolatok a fejemben, nem hittem, nem akartam elhinni, mi is történt."

A körülmények nem igazán voltak tiszták. Elvileg autóbaleset volt, de a temetésen fültanúja volt Marie, és egy idegen férfi beszélgetésének, ami arról árulkodott, hogy nem véletlen történt az egész, és nem egy szimpla autóbalesetről volt szó. Mikor Marie rajta kapta Brittet a hallgatózáson megeskettette, hogy soha nem fog erről kérdezni, és soha nem jár utána a dolgoknak. Bele egyezett, mert nem akart megválni Marietól, és így a mai napig nem tudja mi is történt igazából.
A temetés után Marie magához vette. 2 évig dolgozott nála, majd arra az elhatározásra jutott, hogy örökségét befekteti valami olyanba, amiben ő is kedvét leli. Marie segített neki ebben, és bevette maga mellé, mint társat a rendezvényszervező irodába. Eleinte nagyon megdolgozott érte, és hajtotta magát.

Az üzlet jól ment, Maria engedte, hogy saját irodát is nyisson más városban, habár nehéz szívvel engedte el. A repülőre is egy rendezvény miatt került fel, és az első napokban nem igazán fogta fel, hogy mi történt vele. Vége az életének, vége mindennek, a karrierjének. Az első év a szigeten nagyon nehéz volt számára, de itt is tudta, hogy ha a kis közösségük összefog, akkor túl élhetik. Így a következő évben már ő is kivette a részét a munkából. Túllépet a depresszióján, amibe került a szerencsétlenség után. Ma már a szigetre is kimerészkedik, de csak vadászok kíséretében gyűjtögetni, vagy vízért. A közösségben szerencsére megtaláltam helyemet, és mindenkivel jól kijövök,kivéve egy őrt.
Na őt olykor szívesen néha leütné az állandó cukkolása miatt. Máskor meg eljátszadozik a gondolattal, hogy éjszaka felkeresi és elcsábítja. Teljesen összezavarja az érzéseit, mert hol bántja, hol dicséri, hol lehordja a sárga földig milyen ügyetlen és még folytathatnánk a sort. Néha már úgy is érezte, hogy feladja, vagy szól a vezetőnek, hogy rakja át másik csapatba, ne kelljen vele dolgoznia. De ezzel tudja ,hogy csak még jobban rá szállna, de valamit ki kell találnia.
Tőle eltekintve lassan megszerette az itteni életet, még akkor is ha nehéz és nem ehhez van szokva.