Az este csöndesen telt, mármint ahhoz képest, hogy milyen volt mielőtt a vihaar ide kevert minket, de ha minden jól megy lassan azt az állapotot is vissza tudom hozni. Szerencsémre tudtam, hogy lehet akkumulátort előállítani, igaz nem olyan jó hatásfokkal, mint a gyárban volt, ahol dolgoztam, de az itt talált alapanyagból ennek is örülhetek, hiszen a hajó akkumulátorából kölcsön tudtam venni a savat és találtam olyan anyagot, amit nem mar szét a sósav, viszont ezzel nem sokra mennék, ha nincs mi áramot termeljen, ebben volt segítségemre a másik tudásom, amivel házi napelemet tudtam gyártani, de az akkumulátor és az előállított energai arra volt elég, hogy minimális meleg vizet, főleg a lányoknak eleget, nekik fontosabb, és a reggeli kávét szinte mindenkinek és valamennyi fényt szolgáltasson este az egyéb teendőkhöz, de az se tart sokáig. Ugyan volt egy nagyobb ötletem, amihez viszont a szigetre kéne kimennem, de talán kisebben is menne, ha lenne elég akkumulátorom, akkor képesek lennék itt a hajón is annyi áramot előállítani, ami elég lenne heti egy alkalommal egy ilyen bulis estét tartani. Ezen filózok a szobámba, majd lassan elindulok a reggeli körútra, hogy ellenőrizzem a kirakott napelemetek, de szerencsére nincs bajuk. Feleségem és a kislányunk még nem ébredt fel, így a konyhába megyek, hátha lesz ott valaki, de ha nem akkor is megiszok egy kávét a saját áramom segítségével. Ha elkészült az adag félreteszem és leülök egy asztalhoz iszogatni, hogy felébredjek és kommunikatívabb legyek, ha valaki esetleg venné a bátorságot és szóba elegyedne velem. Emlékszem, hogy mikor turnéztam, akkor volt, hogy egy este alatt elfogyasztottam egy egész demizson kávét, majd másnap az esti próbákig aludtam, majd fellépés, másnap ugyanez és így tovább, egyszer még kórházba is kerültem kimerültséggel, de az is csak egy véletlen volt.

Ahogy így ültem, miközben a kávémat ittam és a múltamon elmélkedtem valaki leül mellém. Nem ismerem a tagot, talán valamelyik őr lehet, mert az este láttam a fedélzeten, mikor mosdóba mentem az este, de aztán nem biztos, azok mind egyformák, vagyis, ami a ruházatukat illeti. RÁjuk férne egy kis divattanácsadás. ~Ha itt lenne valamelyik stylistem.~ Magam annyira nem értek a divathoz, hiszen inkább a praktikumot részesítem előnybe a divattal szembe ugyan a ruhatáram tele van márkás ruhákkal, de azokat is úgy vettem, ha megtetszetttek és nem néztem, hogy éppen divatos-e vagy sem. Otthon is inkább a melegítő, amit preferálom egyetlen kényes kérdés az utca és a fellépés, ugyan már boltba mentem mackóba, de ha fontos helyre kell mennem, akkor azért rendesen felöltözöm, a harmadik meg a fellépés, ugyanis ott a stylistek mondják meg, hogy mibe kell lennem, bár szerencsére abba is van némi beleszólásom, mert azért ott sem vagyok hajlandó felvenni. Gondolkodásomból a kérdése rántott vissza.
- Semmi különös!
Tényleg nem volt semmi, amit megoszthattam volna, az este nem történt semmi.
- Veled? VOlt valami figyelemre méltó az őrségben?
Kérdeztem valóban érdeklődve, hiszen a vadászok mellett az őröké a legfontosabb feladat.