Külsö, belsö leírás

Jellem: Okos vagyok, vág az eszem, mint a borotva, ugyan mostanában kicsit el vagyok tompulva. Az élet meghurcolt nem egyszer, a családom kinézett, és nekem védekeznem kellett. Egy álarcot építettem fel gondosan, részletesen, halál biztosan. Az álarc megvéd, és olyat mutat az embereknek, amilyet látni akarnak, nem azt, aki valójában vagyok. A többiek egy gúnyolódó, felvágott nyelvű, minden lében négy kanál srácnak látnak, életvidámnak, kedvesnek, közvetlennek. De ha levenném ezt a maszkot, ami megmaradna, elijesztené az embereket. Magányos, meg nem értett, depressziós, kedvtelen férfit találnának, aki képtelen megbékülni azzal, aki ő valójában, menekül önmaga elől, fél, hogy bántják, mert már nem viselne el többet. Bárki könnyen összeroppanthatna, ha belátna az álarc mögé. Annyi gyenge pontom van, hogy minden erölködés nélkül el lehetne söpörni. De színészkedés megvéd. Olyan vezetővé tesz, akit szeretnek. És nekem szükségem van a szeretetre, magamba szívom, az az energiám.

Kinézet: Nem vagyok olyan magas, összesen 165 centi, de gyors, hajlékony, a reflexeim kiválóak, önvédelemből kitűnő vagyok, fegyvert is tudok használni. Az arcom szép, formás, a szemem hol kék, hol zöld, a hangulatomtól változik. Bőröm sápadt, hiába vagyok sokat a napon, ugyanolyan hófehér maradok, aminek hála könnyen leégek. Hajam barna, kócosan össze-vissza áll.

Elötörténet

Valószínűleg lemaradtam... mégis mi a franc közöd van hozzá? Nem emlékszem, hogy valaha is találkoztunk volna... De javíts ki, ha tévedek ~ én soha nem tévedek ~ ! Valószínűleg azért nem mesélek neked a családomról, mert fogalmam sincs, hogy ki vagy. Követeled, hogy meséljem el az életemet... de nem látom az arcodat sem, te milyen jogon követeled rajtam az enyémet? ~ Minek meséljek egy olyan családról, melyben csak azért nem szeretett az apám, mert meleg vagyok? Csak anyám miatt nem tagadt ki azonnal az elég nagy örökségből. Az apámnak ingatlanjai vannak szerte Angliában, még Írországban is. Mindenhova elér a keze, a neve pedig olyan komolyan megijeszt mindenkit, hogy minden ajtó megnyílik még előttem is. Eldöntöttem, hogy amíg a jó öreg fel nem dobja a talpát én inkább nyomozóként tevékenykedek, nem hagyom, hogy teljesen tőle függjön a zsebpénzem. Kirántaná alólam a talajt, túl nagy lenne a függés. ~ Hogy van-e testvérem? Igen, van, egy nővérem... ~ Maga a Sátán. Szüleim kiskedvence, olyan ártatlannak tetteti magát, hogy felfordul tőle a gyomrom is. Igazából meg egy manipulatív kiskirálynő, hozzá képest Hófehérke mostoha anyja a tündér keresztanya. Gátlástalan, számára semmi se szent. Imád nekem parancsolgatni, üvöltözni velem és befolyásolni na meg zsarolni. És a legnagyobb szívás, hogy itt van a szigeten. ~ Vannak-e problémáim? Nincsenek. Miért is lennének, egy tök... ismeretlen szigeten vagyok összezárva a többiekkel, és nem tudok haza jutni, ugyan miért is lennének problémáim?! tudod mit? Egy idióta vagy, hagyj békén! Ez az, menj is el!
...
Egyébként is... Naná, hogy voltak problémáim. Egy ilyen család mellett ne lettek volna? Elérték, hogy szégyelljem a nemi identitásomat, mégis összejöttem egy rendőrrel, boldog voltam, összeköltöztem vele... és végig bűntudatom volt. Mikor ölelt apám utálkozása jutott eszembe, ahogy csókolt anyám elsápadó arca, és mikor lefeküdtünk az az érzés bontakozott ki gyomromban, hogy cserben hagytam a családomat. Bármennyire is voltam boldog, ők ott voltak mindig mögöttem. Az egész odáig fajult, hogy inni kezdtem még és még, hogy kimoshassam őket magamból. De ettől ingerlékeny lettem, és sokszor összevesztem a párommal. Egy este... megkínáltak valami komolyabbal és boldog lettem tőle. Könnyű volt rászokni, olyan, mintha csak levegőt vettem volna. Drogos lettem, hihetetlenül komoly függőséggel. Ez természetesen kihatott a nyomozói karrieremre is, a karom pedig jobb napjaiban is úgy nézett ki, mintha legalább tíz méh csípte volna össze.
Nagyon be voltam állva, mikor találkoztam az egyik börtönből szabadult rabbal, akit én küldtem rács mögé. Egy ideig küzdöttem vele, de természetesen fölém kerekedett. Egyetlen mozdulattal vágta át a torkomat. Mint kés a vajban. Otthagyott, de szerencsére egy járókelő hívta a mentőket és elszorította a sebet. A heg máig megmaradt. Szétestem darabjaimra, képtelen voltam már helyes döntéseket hozni, vagy csak simán tisztán gondolkodni, ezért a párom arra kényszerített, hogy fogadjam el a munkát a luxus hajón, és akkor pihenek is kicsit. Így jutottam ide. Aki után nyomoznom kellett volna, már halott nekem pedig komoly elvonási tüneteim vannak. Az anyag, amit magammal hoztam egyre fogy, hiába is próbáltam takarékoskodni vele. Én vagyok a vezető, mert remek álarcom van. Nem tudják, hogy meleg vagyok, a függőségemet is jól leplezem, ha rám jönnek a tünetek elmegyek a többiektől kicsit. A nővéremet kerlöm szorgosan.